| Author: | Malota László | ISBN: | 9789638686329 |
| Publisher: | Malota László | Publication: | January 22, 2017 |
| Imprint: | Language: | Hungarian |
| Author: | Malota László |
| ISBN: | 9789638686329 |
| Publisher: | Malota László |
| Publication: | January 22, 2017 |
| Imprint: | |
| Language: | Hungarian |
„Végtelenül izgalmas könyv. Elborzaszt, megdöbbent, sokkol. Hátborzongató története fordulatos, meglepő és félelmetes. A naturalisztikus, s helyeként rémisztően, gyomorforgatóan részletes leírások által belepillanthatunk a sorozatgyilkos elméjébe, lelkébe, gondolataiba, láthatjuk eszét vesztve erőszakolni, alázni, kínozni, csonkítani és ölni. Bár ez a világ az épeszű emberektől nagyon messze áll, mégsem hunyhatunk szemet felette, mert az áldozatok gyakran a hiszékenységük, naivságuk, jóindulatuk miatt váltak a szörnyetegek áldozataivá. Betekintést nyerve jobban védekezhetünk ellenük, sorozatgyilkosok ellen, akik közöttünk élnek, és kíméletlenül gyilkolnak ma is…”
Leslie L. Lawrence
Idézetek a könyvben is szóba kerülő sorozatgyilkosoktól, akiket a könyv főhőse, a kíméletlen budapesti sorozatgyilkos Istenként imád:
„Mi, sorozatgyilkosok vagyunk a fiaitok, a férjeitek, ott vagyunk mindenütt… ” (Ted Bundy)
„Nézz le rám, egy őrültet fogsz látni; nézz fel rám, az uradat fogod látni, nézz a szemembe, és meglátod önmagad.” (Charles Manson)
„Az egyik legnehezebb és fájdalmasabb dolog számomra együtt élni azzal a tudattal, hogyha annak idején havonta egyszer kaptam volna gyógyszert, akkor nyolc lány még ma is élne.” (Michael Bruce)
„Mindig bennem volt a vágy, hogy másoknak fájdalmat okozzak. Mindent élvezek, ami fájdalommal jár.” (Albert Fish)
„Ha lenyomtam a kilincset és az ajtó zárva volt, az azt jelentette, hogy itt nem látnak szívesen, úgyhogy ez különös örömöt okozott nekem, és mindenáron be akartam menni.” (Trenton Chase)
„Számomra embereket ölni olyan volt, mint felhasítani egy paplant. Férfiak, nők, öregek, gyerekek, mind egykutya. Egyikük iránt sem éreztem semmi szánalmat. Se szeretetet, se gyűlöletet, csak puszta közönyt.” (Anatolij Onoprienko)
„Mondja, amikor levágja a fejemet, hallani fogom, amint a nyakamból kispriccel a vér? Micsoda élvezet lenne!” (Peter Kurten)
„Végtelenül izgalmas könyv. Elborzaszt, megdöbbent, sokkol. Hátborzongató története fordulatos, meglepő és félelmetes. A naturalisztikus, s helyeként rémisztően, gyomorforgatóan részletes leírások által belepillanthatunk a sorozatgyilkos elméjébe, lelkébe, gondolataiba, láthatjuk eszét vesztve erőszakolni, alázni, kínozni, csonkítani és ölni. Bár ez a világ az épeszű emberektől nagyon messze áll, mégsem hunyhatunk szemet felette, mert az áldozatok gyakran a hiszékenységük, naivságuk, jóindulatuk miatt váltak a szörnyetegek áldozataivá. Betekintést nyerve jobban védekezhetünk ellenük, sorozatgyilkosok ellen, akik közöttünk élnek, és kíméletlenül gyilkolnak ma is…”
Leslie L. Lawrence
Idézetek a könyvben is szóba kerülő sorozatgyilkosoktól, akiket a könyv főhőse, a kíméletlen budapesti sorozatgyilkos Istenként imád:
„Mi, sorozatgyilkosok vagyunk a fiaitok, a férjeitek, ott vagyunk mindenütt… ” (Ted Bundy)
„Nézz le rám, egy őrültet fogsz látni; nézz fel rám, az uradat fogod látni, nézz a szemembe, és meglátod önmagad.” (Charles Manson)
„Az egyik legnehezebb és fájdalmasabb dolog számomra együtt élni azzal a tudattal, hogyha annak idején havonta egyszer kaptam volna gyógyszert, akkor nyolc lány még ma is élne.” (Michael Bruce)
„Mindig bennem volt a vágy, hogy másoknak fájdalmat okozzak. Mindent élvezek, ami fájdalommal jár.” (Albert Fish)
„Ha lenyomtam a kilincset és az ajtó zárva volt, az azt jelentette, hogy itt nem látnak szívesen, úgyhogy ez különös örömöt okozott nekem, és mindenáron be akartam menni.” (Trenton Chase)
„Számomra embereket ölni olyan volt, mint felhasítani egy paplant. Férfiak, nők, öregek, gyerekek, mind egykutya. Egyikük iránt sem éreztem semmi szánalmat. Se szeretetet, se gyűlöletet, csak puszta közönyt.” (Anatolij Onoprienko)
„Mondja, amikor levágja a fejemet, hallani fogom, amint a nyakamból kispriccel a vér? Micsoda élvezet lenne!” (Peter Kurten)
